Por okozta robbanásveszélyes zónában használható készülékeket három alkalmazási csoport szerint tervezik. A veszélyt okozó por jellege szerint lehet:

• gyúlékony, hosszú szálú részecskék         IIIA csoport
• vezetőképesség szerint:
• nem vezetőképes                                    IIIB csoport
• vezetőképes                                            IIIC csoport

Gyúlékony, hosszú szálú részecskék jellemzője, hogy egyik dimenziójuk meghaladja az 500 µm-t és a hosszúság- szélesség arányuk nagyobb, mint három. Jó példa rá a pamut, a kender, vagy a szénszál. A porokat ebbe a csoportba szemrevételezéssel, vagy mikroszkópos vizsgálattal soroljuk be.

Vezetőképesség szerinti besorolásnál a meghatározó fajlagos ellenállás küszöbértéke 10³ Ωm. Ennél magasabb értéknél a port nem vezetőképesnek, alacsonyabb értéknél vezetőképesnek tekintjük. A fajlagos vezetőképesség meghatározása szabványos vizsgálattal történik az EN ISO 80079-20-2 szabvány szerint.

A vezetőképesség műszeres vizsgálattal történő meghatározása során állandó, meghatározott térfogatú port töltünk egy speciális mérőcella két elektródája közé, amelyekre különböző mérőfeszültségeket kapcsolva a két elektróda közötti ellenállás meghatározható. A mérőcella alaplemeze teflonból (politetrafluoretilén) készül, erre van szerelve két elektróda, polírozott rozsdamentes acél hasábból, egymástól 10 mm távolságra. Az elektródák ellenállás mérőhöz vannak csatlakoztatva.

Minden vizsgálati feszültségnél a p fajlagos ellenállás az alábbi összefüggéssel határozható meg:

A különböző mérési feszültségeken kapott értékek az átlagolás után a mérési jegyzőkönyvben kerülnek rögzítésre.